Öko hotel Tunéziában

Minden kornak megvannak a maga utazói. Nem az olyan „ugorjunk ki olaszba” vagy „befizetek egy szafarira” stílusúakra gondolok, hanem az igaziakra, akik nyakukba veszik a világot és a kíváncsiságuk hajtja őket. Akik nem csupán turistaként akarnak jelen lenni, hanem az adott közeg részeseiként szeretnék megismerni az idegen földet. Mert tudják, hogy csak így lehet, csak így érdemes. Velük biztosan nem találkozunk ismert és népszerű turisztikai létesítményekben, zsúfolt tengerpartokon és idegenvezetők által terelgetett csoportokban. Ők más helyet keresnek, és persze találnak, olyat, amiről a mezei utazó nem is sejti, hogy létezik. Nekik szól a Dar Hi.


Nefta kicsi település Dél-Tunéziában, afféle isten háta mögötti hely a sivatagban. Nagy előnye, hogy 15 percre található Tozeur repülőterétől, így viszonylag egyszerűen megközelíthető. A kátyús aszfalt utat leszámítva nagyjából ez az egyetlen kapocs, ami a modern világhoz köti. Ide viszont azért jön az ember, hogy a háta mögött hagyjon minden zajt, stresszt, nyomasztó kötelességet, egyszóval azokat a dolgokat, melyek a civilizált élet kockázatai és mellékhatásai.


Matali Crasset, Patrick Elouarghi és Philippe Chapelet a Dar Hi által megalkották az öko visszavonulás fogalmát. A Dar Hi egy fellegvár a sivatagban, melynek építészeti célja a környezetébe tökéletesen illeszkedő, a helyi hagyományokat minden szempontból tisztelő, a jövőt illetően pedig fenntartható épületegyüttes megalkotása volt. A Dar Hi nem egy hagyományos értelemben vett szálloda vagy egy klasszikus SPA, sokkal inkább olyan hely, ahol a betérő vendég megtapasztalhatja és élvezheti a testi és lelki visszavonulást a mindennapi élet bonyodalmaitól. Mint egy szerzetes egy kolostorban, de kényelmesen, viszont nem luxussal körülvéve.


A szállodának saját kertje van, az ételek javát itt termelik, illetve a helyi kereskedőktől vásárolják. Olyan étel jóformán nem is kerül a vendégek asztalára, melynek alapanyaga helyben nem elérhető.


A szálloda sokkal inkább hasonlít egy magánházra, mint hotelre. Belépve babouches-t (tunéziai papucs) húzunk a lábunkra, mindezt azért, hogy otthon érezzük magunkat. Az architektúra szintén erről a törekvésről szól és tipikusan a helyi építészetből merít. A külső teraszok, ahonnan a város és a környék több pontjára nyílik panoráma a békés szemlélődést szolgálják, ahogy a szobák hatalmas ablakai is. A belső udvart jól elrejtették a tűző nap elől, itt találhatók a szökőkutak és a bár. A belső teraszok a medencére és tűzrakó helyekre nyitottak.


A közösségi tereket a vendégek maguk alakíthatják. Az étteremben az asztalok szabadon elhelyezhetők, a napozó teraszon az ágyakat magunk kezelhetjük. Afféle tábori hangulat uralja a szállodát, amikor sok a vendég, vagy nevezzük őket inkább utazónak. Hiszen a hagyományos értelemben vett turisták nem vetődnek erre vidékre. Az utazók annál inkább és ők értékelik igazán azt, amit itt találnak.