A bútor, mint építmény

Robert van Embricqs fiatal holland designer kalandos utazást tett a székek világába. Valóságos kutatómunkát végzett, melynek során azt próbálta megfogni, hogy mikor állíthatjuk egy objektumról - egyáltalán állíthatjuk-e -, hogy a formája jó, esetleg a legjobb. Mindez oda vezetett, hogy ő maga is széktervezésbe fogott, hiszen tapasztalatokat a „jóról”, esetleg a „legjobbról” csak így szerezhet. Ennek az összetett munkának az eredménye az érdekes lehetőségeket rejtő Rising chair.


Minden szék alapja egy sík felület, ahova ülhetünk. A Rising chair fundamentumát ugyancsak ez a sík felület adja, csakhogy Robert ezt az összefüggő felületet részekre darabolta. Szó szerint megépíteni próbálta a széket, ezért tervei szerint szabályosan, és adott helyen vágott falécek adják ki a szék-formát. Az egymás mellé rakott gerendák egy adott ritmusban helyezkednek el, ennek köszönhető ez az organikus képződmény. Ezeket a darabokat akkor láthatjuk legjobban, amikor a szék kiterített állapotban van. Ebben a stádiumban fogalmunk sincs arról, hogy miképpen lesz ebből szék. Néhány mozdulat elegendő hozzá.

A különféle színek alkalmazásával nem kevés játék rejlik a tárgyban. A lécek között áramló fény pedig – akár természetes, akár mesterséges – különösen látványossá teszi a Rising chair-t és környékét.