Tágasabb tér falbontással

Utólag bánom, hogy ennyit törtem rajta a fejem. A tettek mezejére akkor léptem, amint időszerűvé vált a konyha újrakozmetikázása. Amikor megvásároltam ezt a 40 négyzetméteres, belvárosi lakást, voltam olyan szerencsés, hogy az előző tulaj rámhagyta az elég jó állapotú konyhabútorát. Én persze örültem, hiszen annyi kiadásom volt, legalább erre nem kellett költenem. Ráadásul a konyha szép volt. Kicsit szűk ugyan, de akkoriban megfelelt.



Miután azonban a folyamatos lakáscsinosítás végére értem, feltűnt, hogy itt valami nem stimmel. A konyha! Úgy éreztem magam, mintha egy szűk ketrecbe lennék zárva. Ha vendégek jöttek, szinte nem is láttam, sőt, alig hallottam őket, amíg én kint az ételekkel foglalatoskodtam. Illete volt még egy lehetőség: ők jöttek ki a konyhába. Hát, nem is tudom melyik volt a rosszabb...



Addig-addig néztem azt a fránya falat az előszoba és a konyha között, amíg dűlőre jutottam magammal. Ez bizony nem kell ide! Nem főfal, vezetékek nem futnak benne, mire várok még?! Ráadásul elegendő derékmagasságig elbontani, így lehet itt egy étkezőpult, a konyha oldalon tárolókkal, a szoba felé néhány székkel. A mennyezetre mehet egy pár függeszték



Két kőműves egy nap alatt kibontotta a falat, a sittet elhordták, letisztázták a felületet. Másnap a villanyszerelő szerelt, aztán a kőművesek vakoltak. Még azon a héten jött az asztalos, kimérni a pultot, egy héten belül az is a helyére került. Ha már amúgy is nyakig benne vagyok, akkor lecserélem a konyhabútor frontjait és a tűzhelyet - gondoltam. Rajongok a nagyméretű, amerikai tűzhelyekért, azt is kaptam akciósan, együtt a hűtővel. Végül felkerültek az üvegbúrás függesztékek.

Az otthonom pedig mintha egy tér-idő csatornán haladt volna át: rövid idő alatt extra teret nyert.