Újjászületés egy loftban

A Frederic Flanquart tervezte párizsi loft története 2009-ben kezdődött, egy szeptemberi éjszakán, amikor a tervező és megbízója együtt letelepedtek a tetőn. Illetve azon a helyen, ami a tetőből megmaradt, mivel az eredeti tető az egy évvel korábbi tűzvész martalékává lett. A tulajdonos mit sem törődött azzal, hogy birtoka valójában egy nem létező tetőtér. Miért is tette volna, hiszen 360 fokos panoráma nyílik innen Párizsra és ez mindent visz.


Ő már lelki szemei előtt látta a jövőt, ahogy a tervező is, akinek viszont az egész rá váró feladat őrült kihívást jelentett: egy loft életre keltése egy halott tető alatt, mégpedig egy héjazat nélküli tetőtérben. Hogy az izgalom se hiányozzék a sztoriból, a lépcsőház is félig kiégett, építeni mégis muszáj volt. Utólag már mindketten azt vallják, hogy a projekt hatalmas élményt jelentett számukra.


Egyetlen négyzetcentiméternyi tér sem maradt kihasználatlan, mivel a cél az volt, hogy nyitott és barátságos lakóteret hozzanak tető alá, annyi tárolóval, amennyivel csak lehet, miközben a közlekedés, illetve maga a térben való mozgás is komfortos az itt lakóknak. Ne kelljen semmit sem kerülgetni, tologatni, ne legyenek felesleges szekrények, mégis minden férjen el 80 négyzetméteren. Holmiból pedig nem volt hiány.




Nappal kényelmes és pihentető, éjszaka rejtelmes és titokzatos – eredetileg így fogalmazta meg elvárásait a loft leendő lakója arról, hogy milyen életteret képzel magának. Alig 18 hónappal később, éppen december 31-én az álom valóra vált, a loft birtokba vehető állapotba került. A tetőtéri loft varázsát nagy részben az adja, hogy az egyenes és ferde falsíkok randomszerűen váltakozva lepik meg az embert. Mintha nem lenne kétszer egyforma ugyanaz a hely... Így aztán megunni sem lehet...



Egyszerre bonyolult és egyszerű és könnyed. Amilyennek Frederic Flanquart és a loft titokzatos lakója azon a szeptemberi éjszakán, még 2009-ben a csupasz tetőn megálmodták.


További képekért kattintson ide!