Burkolási munkák hideg időben

Ragasztók tulajdonságai

A sok évszázadon át használt hagyományos ragasztó anyagokat (csontenyv, kazein, fagyanta, szurok stb.) a szerves kémia robbanásszerű fejlődésével mára szinte teljesen kiszorították a különféle műgyanta alapú termékek.

A leggyakoribb és a feldolgozhatósághoz elengedhetetlen hordozóközegek (víz vagy oldószerek) a ragasztandó felületekre kerülve akadályozzák a kötés kialakulását. El kell távozniuk tehát a nedvszívó aljzaton keresztül vagy párolgással a környező légtérbe. Az eltávozás sebessége nagymértékben függ az időjárástól, amely hat többek között a ragasztó viszkozitására, a száradási, a párolgási és a kötési időre, ezáltal a ragasztó bedolgozhatóságára, a ragasztás végső szilárdságára, tehát munkánk minőségére.

Kötési idő

A jó minőségű burkolásnak előfeltétele, hogy a kötés, megszilárdulás a megfelelő sebességgel menjen végbe. Erre leginkább éppen a hőmérsékletváltozás hat.

A termékek műszaki ismertetőiben közölt adatok általában az ideálishoz közeli viszonyok mellett igazak, tehát a technológiai idők (száradási, nyitott, bedolgozási és az ún. fazékidő) rendszerint a szokásos feltételek, azaz 23 °C-os hőmérsékletnél és 50%-os relatív páratartalomnál érvényesek.

Hidegben lelassulnak a kémiai folyamatok, így a technológiai idő – leginkább a száradás – jelentősen hosszabb lesz. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk (pl. aljzatkiegyenlítésnél), és az önterülő aljzatkiegyenlítő habarcs a még nem kellően száraz aljzatra vagy a még nedves diszperziós alapozóra kerül, egészen biztosan kisebb lesz a tapadóerő, mint az anyagban a száradáskor keletkező zsugorodási feszültségek, ennek pedig a réteg felválása lesz a következménye.

Meghosszabbodik az oldószeres ragasztók párolgási ideje is, megnő az oldószer bezárásának, illetve a diszperziós ragasztók "szappanosodásának" veszélye, ami a burkolat felhólyagosodásával jár.

Hőmérséklet-azonosság

Arra kell törekedni, hogy az aljzat, a segédanyag (aljzatkiegyenlítő habarcs, csempe és padlóragasztó stb.) és a burkolóanyag hőmérséklete közel azonos legyen.
Jóllehet ez az ideális állapot hidegben ritkán érhető el – az optimális bedolgozási hőmérséklet 15 és 25 °C között van –, de legalább a termékcímkén vagy a termékismertetőben megadott minimális bedolgozási hőmérsékletet feltétlenül be kell betartani.

A ragasztókat tároljuk fűtött helyen, a hidegre különösen érzékeny diszperziós ragasztókat pedig szállítás közben is óvni kell a fagytól! A munkavégzés előtt gondoskodni kell a megfelelő temperálásról, szükség esetén a ragasztót néhány órára meleg vizes fürdőbe kell helyezni. Ugyanez vonatkozik az oldószeres kontakt és a PU-bázisú ragasztókra is, amelyek a fagyra ugyan kevésbé érzékenyek, azonban a viszkozitásuk hidegben szintén nagyon megnő.

Anyagminőség

Ragasztás előtt a diszperziós és az oldószeres ragasztókat az egyenletes szárazanyagtartalom-eloszlás érdekében alaposan fel kell keverni, de az egykomponensű PU-ragasztóknál, amelyek a nedvesség, pára hatására kötni kezdenek, ezt kifejezetten kerülni kell.

A ragasztófilm száradását figyelemmel kísérve (áttetszővé válás, illetve ujjpróba) fokozottan ügyeljünk arra, hogy a burkolóanyag a kellő időpontban, azaz a száradási idő után, de a nyitott időn belül kerüljön a ragasztófilmre. Ehhez sokszor a "hetedik érzékünkre" is szükség lehet.

Ha tehetjük, a por alakú, cementbázisú ragasztóhabarcsok közül a téli időszakban a gyorskötésű típusokat válasszuk, amelyek hidegben lényegesen lassabbak, viszont sokkal kényelmesebben lehet velük dolgozni.

A rugalmas burkolóanyagok hidegben merevebbé válnak, a természetes burkolóanyagok – mint a parafa, a linóleum és a parketták – pedig nagyon érzékenyek a környezeti hatásokra (hőmérséklet, páratartalom), ezért ezeket burkolás előtt a gyártó előírásainak megfelelően a csomagolásból, kötegből kibontva, a burkolandó helyiségben megfelelően elhelyezve akár több napig is akklimatizálni kell. A fektetésükhöz lehetőleg gyors kezdeti kötésű, alacsony víztartalmú diszperziós vagy vízmentes poliuretánragasztót használjunk! A csempék, burkolólapok hőmérséklete sem lehet +5 °C-nál alacsonyabb.

Tartsuk be az előírásokat

Amint látjuk, némi többletfigyelemmel és kiegészítő intézkedésekkel elkerülhetők az említett és az azokhoz hasonló problémák. Bár az anyagok néha sok mindent eltűrnek, erre soha ne hagyatkozzunk, mert az eredmény bizonytalan, és a valószínű hibákért drágán meg kell fizetnünk. Ha tisztában vagyunk az időjárás, az anyagjellemzők és a technológia összefüggéseivel, gondoskodunk a megfelelő körülményekről, és betartjuk a játékszabályokat, akkor biztonságosan, továbbra is jó minőségben végezhetjük a munkát.