Burkolat trendek a fürdőszobában

Melegburkolat a fürdőszobában

Napjaink divatos törekvése a különféle anyagok társítása. Néhány éve a fürdőszobák padló- és falburkolataként megjelent a fa és a parafa is. Néhány gyártó kifejezetten vizes helyiségek burkolására kezdett gyártani nagy keménységű, szemet gyönyörködtető árnyalatokban pompázó, szépen erezett trópusi fafajtákból falburkolatokat, valamint járólapokat parafából, illetve vízálló laminált padlóburkolatokat.


A faanyagok pártján álló designerek szerint a fa használata barátságos hangulatot áraszt, sokkal melegebbé teszi a fürdőszobát, mint a hideg sugallatú kövek, kerámiák. A faburkolatok jól illeszkednek a lakószobák bútoraira rímelő nemes (cseresznye, vengé, olasz dió, mahagóni, fehérített tölgy, teak) borítással készült fürdőszoba-berendezésekhez.

A burkolatok színe

A vizes helyiségekbe kilencven százalékban mégis inkább a jól bevált hidegburkolatokat (a természetes kő- és a művi úton előállított kerámialapokat) ajánlják az óvatosabb építészek, hiszen a faburkolatok párával, freccsenő, beszivárgó, alácsorgó vízzel szembeni ellenállásáról, hosszabb távú viselkedéséről még nincsenek megbízható tapasztalatok.

Luxusfürdőszobákba leginkább a színes, egzotikus, természetes kövek dukálnak, valamint a rendkívül dekoratív üvegmozaik. Ez utóbbi gazdag színvilága, apró mérete számtalan variációt tesz lehetővé, számítógéppel egyedi szín- és mintaösszeállítások keverhetők ki, mindenki a saját elképzelésének, igényének, ízlésének megfelelőt választhat belőle. Bár a mozaik alapvetően az antik kultúrát juttatja eszünkbe, bizonyos határig minden stílussal, sőt más kerámiaburkolatokkal is kombinálható.


A burkolat színénél ajánlott figyelembe venni a fürdőszoba természetes megvilágítottságát. Ablaktalan vagy északi fekvésű sötét fürdőszobába szerencsésebb a világos, vidám, szivárványhatású, lüszteres, fémfényű, tükröző anyag- és színösszeállítás. A halogénvilágítás mintegy pótolja a napfényt, fantasztikus fényvarázst produkál az említett burkolatokkal.

A tökéletlenség utánzása

A régi időben a csempék színe, formája esetlegesre sikerült. Különbözőségüket elsősorban a nem állandó összetételű nyersanyag, valamint az okozta, hogy égetéskor a kemence melyik részébe kerültek. Ezt az esetlegességet, a burkolólap rusztikus szabálytalanságát idézi fel néhány gyártó, amikor a régi eljárás szimulálásával különleges textúrájú és árnyalatú, kézművesnek mondott csempéket készít. Ezeknél a lapok széle természetesen töredezett hatású. Lerakási hézaguk széles, 5 mm körüli, a fugarajz hangsúlyos.

A legújabb gyártástechnológiákkal már az is elérhető, hogy egyazon terméken belül minden egyes lap felületében, árnyalatában eltérjen a többitől, úgy, ahogy az egy régi terrakotta vagy eredeti kőburkolatnál várható. Az ilyen burkolat egyediségével meghitté, családiassá varázsolja a helyiséget. Ezt a hatást fokozza, ha eltérő méretű lapokból áll a burkolat, amely az úgynevezett modulárrendszerben három-négyféle méret és akár ugyanennyi szín kombinációjával készül. A mértani kompozícióba rendezett ornamentális lapok még jobban gyönyörködtetik a szemet.