A medencék szerkezete és burkolata

Vízpróba: a medence feltöltése

A puding próbája az evés, a medencéé a vízfeltöltés. A beton megfelelő szilárdulása után, a végleges burkolat felrakása előtt mindenképpen célszerű a medence vízpróbázása. A medencét fel kell tölteni vízzel és öt napig úgy kell hagyni. A megengedett vízveszteséget szabvány határozza meg.

Házon belül elhelyezett medence esetében is kötelező a vízpróba. Ha a medence kívülről körbejárható, az esetleges csöpögés jól látszik és a helyi hiba könynyen javítható egy speciális bevonat szakszerű felvitelével. Ha nagy felületen szükséges a javítás, akkor érdemes a teljes vízzáró bevonatot újra felhordani. Alapvető követelmény ebben az esetben is, hogy a medence repedésmentesen viselje el a terhelést. A belső falsíkra felhordott vízzáró bevonatnak megfelelően kell tapadnia. Vízzáró bevonatnak semmiképpen sem jó a régebben gyakran alkalmazott fekete kátránybevonás.

A betonmedencék fontos szerkezeti eleme a burkolat. Leggyakoriabbak: csempe, medencefesték, egyszerű meszelés, műgyanta bevonat és üvegszálas poliészter bevonat. A burkolatok döntő módon befolyásolják a medence küllemét és a falak tisztán tarthatóságát.

Csempeburkolatú medence

A legelegánsabb, legtartósabb, a legkönnyebben tisztán tartható burkolatfajta a jó minőségű csempe. Megfelelő ragasztóanyag és szakember segítségével elkerülhető a felfagyás.

Festett falú medence

A csempeburkolat viszonylagos költségessége miatt gyakori a medencék festése is. Sajnos a festékbevonatok általában 2–3 évente felújításra szorulnak, esztétikai megjelenésük gyorsan romlik. A legolcsóbb és a legkönnyebben javítható, de nagyon nehezen tisztán tartható "burkolat" a meszelés. A régi strandokon számtalan példáját lehet látni.

Műgyanta bevonatú medence

Újabban terjednek a vízzáróságot is biztosító, könnyen tisztán tartható műgyanta bevonatok. Felhordásuk szakembert kíván, áruk megközelíti a csempézés árszintjét.