Képzeljük el: hosszas keresgélés, utánajárás után rátalálunk a megfelelő járólapra, parkettára, padlólapra. Azon nyomban megrendeljük, majd amint lehet, lerakjuk. Aztán eltelik egy kis idő, és azt vesszük észre, hogy a burkolat színe, felülete sokat veszített eredeti szépségéből. Többet, mint amennyit ez a rövid időszak indokolna. A jó minőségű burkolatnak ugyanis évtizedekig is bírnia kell a strapát. Erről csak úgy győződhetünk meg, ha tisztában vagyunk a kiválasztott burkolat kopásállóságával.
Mennyire kopásálló a burkolat?
A kopásállóság nem más, mint a különböző, hideg- vagy melegburkoló padlólapok mechanikai jellegű, koptató hatásokkal szembeni ellenálló képessége. Az erős hatásoknak kitett területeket, az előszobát, a folyosót, nagyobb kopásállóságú lapokkal érdemes burkolni azért, hogy hosszú időn át megőrizzék felületi minőségüket.
A kifejezést eleinte a kerámialapokkal kapcsolatban alkalmazták, a lapokat különböző osztályokba sorolták és az alábbiak szerint jelölik:
PEI I – csak fal burkolásához való, gyenge kopásállósága miatt járófelülethez nem megfelelő.
PEI II – lakásokban, családi házakban kopásnak kevéssé kitett belső helyiségekben, nappali-, háló-, fürdőszobákban.
PEI III – lakásokban, irodákban erősebb kopásnak kitett felületeken: előszobákban, közlekedőkben, teraszokon, illetve nem nagy forgalmú középületek helyiségeinek kül- és beltéri burkolataként.
PEI IV – közösségi terekben, lépcsőházak és közintézmények erősebb kopásnak kitett felületein.
PEI V – lakóházak, intézmények, irodák, üzletek, erős koptatásnak kitett külső és belső terei normál cipő használatát feltételezve.
Ennek a jelnek a típuskód, a minőségi osztály és a színárnyalati jelölés mellett szerepelnie kell minden egyes dobozon.
Külső terek burkolására természetesen fagyálló, mázas kerámialapokat kell használni, ezek kopás- és karcállósága, valamint színtartóssága magasabb.
Valamelyest szemrevételezéssel is következtethetünk a burkolatok kopásállóságára. Az élénk színű lapok kopásállósága általában gyengébb, ennek az az oka, hogy a mesterséges színező anyagokat tartalmaznak, melyek természetes társaikhoz képest kevésbé tartósak. Sajnos a természetben igazán színes – pink, élénksárga – burkolatgyártásra alkalmas anyagok nem találhatóak.
A kopásállóság mellett meg kell említeni a karcállóságot is. A karcállóságot a fal- és a padlóburkoló lapoknál egyaránt speciális eszközökkel 1-10-es skálán belül vizsgálják. Ezt a tulajdonságot a dobozokon nem szokás feltüntetni, de általában jellemző, hogy a matt, ezen belül is a rusztikus felületű lapok karcállósága lényegesen jobb, mint a fényes lapoké.
Melegburkolatoknál is fontos a kopásállóság
Más kérdés a melegburkoló lapok, a parketták vagy a laminált lapok kopásállósága.
Azoknál a parkettáknál, amelyeket nem gyárilag felületkezelnek, a kopásállóságot a lakk és a lakkozás, vagy az olaj illetve olajozás minősége határozza meg. Ez utóbbiról azonban a gyártó nem ad bizonylatot. A mechanikai sérülésektől a felületkezelő anyag védi a fát.
A laminált padlónál, illetve vinil koptatóréteggel ellátott parkettáknál a felső réteg egy műgyantával, általában melamingyantával átitatott papírból készült vékony fedőréteg (overlay), amit a dekorpapírral, nyomott papírokkal, túlnyomórészt fastruktúra utánzatokkal vagy bármely más felületi mintával együtt egy hordozólemezre (HDF) préselnek.
A lamináltpadló minőségét, illetve kopásállósági osztályát, kopással szembeni ellenállóságát úgy fokozzák, hogy a gyantákhoz csiszolóanyagokban is megtalálható ásványi részecskéket adnak. A fedőréteget a dekorpapírral együtt préselik a hordozólemezre.
Kopásállósági osztály: AC 1 AC 2 AC 3 AC 4 AC 5
IP érték: >900 >1800 >2500 >4000 >6500
Az IP az a pont, amelyen a dekorréteg kopása először jelentkezik, tehát minél magasabb – nagyobb, mint 6500 – annál nagyobb kopásállósággal rendelkezik a lap.