La Bonne Bouche, a francia bisztró

Én szívem szerint bő 30 évet maradnék a francia fővárosban, valamikor a századfordulótól a 30-as évek derekáig, és csak járnék bisztróból kávézóba, füstös kocsmából és mulatóból elegáns étterembe. Figyelném az embereket, ma már híres, akkor meg nem értett művészeket, példaképeket és önjelölteket. Talán Corvin Cristian építész is időgépbe ült, mielőtt megalkotta a La Bonne Bouche francia bisztrót, de nem a francia, hanem a román fővárosban.


A hely hangulatában és berendezésében is a 100 évvel ezelőtti Párizs világát tükrözi: elegáns, nagyvonalú, de nem nyomasztóan fényűző. A párnázott vörös bársony, támlás pad, a Tom Dixon falilámpák és csillárok, a kicsi asztalok kovácsoltvas lábakon, a székek, melyek között találunk Thonet jellegűt és bolhán turkált darabot, stílusban látszólag fényévekre vannak egymástól, ám a megfelelő környezetben, megfelelő háttér előtt egységes, kissé eklektikus, kissé vintage stílusú enteriőrt alkotnak. A tört színek, a nyers téglafal és semleges burkolat adják a keretet ahhoz, hogy a berendezés és a telt, kiegészítő színek kiválóan érvényesülnek.


Akad itt néhány igencsak hatásos megoldás. A tér nem túl tágas, ezért nagy asztalok elhelyezésére nincs mód, de ezt feledtetik velünk a fapadlóba épített mészkő burkolólapok, melyek hosszanti irányba vezetik a tekintetet, a bárpultot pedig szigetszerűen elkülönítik. A pultot egyébként költségkímélő módon régi boros ládákból emelték, a falakat pedig borosüvegek címkéi dekorálják. Az eleganciáról a fából készült, galambszürkére mázolt, osztott táblás falburkolat, a Dixon féle falikarok és a boltívbe vágott óriási tükör gondoskodnak. Már csak egy pohár abszintre várunk.