A Twenty Five Lusk San Francisco-ban

A Lusk Alley San Francisco Market nevű kerületében található, a város déli részén. Itt a 25. szám alatt áll az 1917-től évtizedekig húsfeldolgozó üzemként és füstöléként működő Twenty Five Lusk, mely mára az egyik legfelkapottabb étteremmé és bárrá nőtte ki magát. Persze a két tevékenység között eltelt bő 90 évben történt egy s más az üzem falai között, míg végül három vállalkozó kedvű férfi trendi amerikai éttermet álmodott ide. A megvalósítással a san francisco-i CCS Architecture-t bízták meg.



A tervezők a hatalmas, 100 éves raktár belső terét két szintre osztották, és az eredeti struktúrát kifinomult anyagokkal és kecses formákkal szőtték át. A régi építészeti elemek, a nyerstégla- és a durva betonfalak, a rusztikus faelemek tökéletes párost alkotnak a modern anyagokkal, a rozsdamentes acéllal, az üveggel, a fehér vakolattal, a palával és a szőrmével.



Az ék alakban bevágott üveg bejárat és a felfelé hajlított szélfogó a hely sajátos arculatához tartoznak. Az emeleti feljáró ugyancsak a Twenty Five egyik jellegzetessége: az egyik belső nyílászárón keresztül felfelé vezető lépcső fent egy ék alakú kabinba torkollik, majd itt egy galériában folytatódik. Az alsó szint a bár és a társalgó helye, fent található az étterem. A konyha kirakatszerűen nyitott a vendégek felé, csak üvegfal választja el az asztaloktól, így jól látható minden, ami itt történik. A kisebb-nagyobb asztalok, a bankett helyiségek és az intimebb hangulatú boxok egyszerre 120 személy fogadását teszik lehetővé.



A Pullmann stílusú fülkéket az alacsony gipszkarton falba építették, ezzel a határokat is kijelölték, a makasszar ébenfa asztalokat pedig úgy helyezték el, hogy az asztalok vége átszúrja a téglafalat. A rafináltan szerelt lámpatesteknek köszönhetően a szemünk elé tárul a gyönyörű, eredeti douglas fenyő mennyezet.



A „körül ülni a tüzet” élményével ajándékoznak meg az alsó szinten, a társalgó részben felfüggesztett, rozsdamentes acél, nyitott tűzterű kandallók, a pazar fotelek a kényelemről gondoskodnak. Ugyancsak alul található egy 40 fős privát étkező, valamint az egykori teherlift akna helyén egy üvegfallal körbezárt borszoba.



Az architektúrának köszönhető az a figyelemre méltó kontraszt, ami a drámai vertikális tér és az egységes magasságú területek között jött létre. A bent tartózkodók a teret teljes egészében tapasztalják, miközben az intim zónák is feltárulnak előttük. A CCS Architecture csapata, Cass Calder Smith, Bryan Southwick, Barbara Turpin-Vickroy és Melissa Werner a 15 négyzetméteres gyárcsarnokot lenyűgöző látvánnyal bíró találkozóhellyé transzformálta.