A kerti tavak lakói

A kertben kialakított vizes területeken minden beavatkozás nélkül, egy idő után különböző rovarok jelennek meg. Ilyenek a szivárvány minden színében pompázó szitakötők, a víz felszínen szaladgáló molnárkák, a hanyattúszó poloskák. Van néhány állatfaj azonban, amit érdemes betelepítenünk.

Vízi csigák, kagylók, rákok

A vízi csigák és a kagylók hasznos lakói lesznek kertünk vizes élőhelyeinek, természetes víztisztítóként funkcionálhatnak, javítják a víz minőségét. A vízi csigák elhalt növényi részekkel, növénymaradványokkal, algákkal táplálkoznak, a kagylók apró, szerves törmelékkel. Négyzetméterenként három-öt vízi csigát érdemes betelepítenünk, többre azért nincs szükség, mert gyorsan szaporodnak. A hazánkban legismertebb fajok a mocsári csigák (Lymnaea stagnalis) és a nagy tányércsigák (Planorbis corneus).


Az algákat kordában tartó és naponta nagy vízmennyiséget átszűrő kagylókból négyzetméterenként egy-kettő elegendő. A Magyarországon legelterjedtebb kagylófaj a tavi kagyló (Anodonta cygnea). A kagylókat legjobb, ha homokkal feltöltött, lapos tálakban tesszük a tó fenekére.


Telepíthetünk rákokat is, melyek apró, lebegő szerves törmeléket, planktonokat, elhalt növényi- és állati maradványokat fogyasztanak. A hazai vizekben legelterjedtebb fajok a folyami- (Astacus astacus) és a kecskerák (Astacus leptodactylus).

Békák

Aki békákat szeretne a tavába, annak nem kerülheti el a figyelmét, hogy hazánkban minden faj védett. A békák azonban természetes módon is megjelenhetnek a kertben kialakított vizes élőhelyeken. Kedvelik a napfürdőzésre alkalmas, könnyen felmelegedő nagyméretű köveket, de a tavi rózsák levelein is szívesen elsütkéreznek a nyári melegben. A békák étlapján lepkék, szitakötők, rovarok, rovarlárvák, pókok, földigiliszták, meztelencsigák, kisebb halak szerepelnek.

Madarak

Kertünk madarai számára a kerti tavak igen kecsegtetők, nemcsak szomjuk oltására, hanem a nyári melegben hűsítőként is kedvelni fogják azt. Fontos, hogy a madarak számára belátható teret alakítsunk ki a fürdőzésre, a macskák ugyanis előszeretettel vadásznak a tavak körül. Amennyiben vízimadarak telepednének a kertünkbe, hívjuk hozzáértő segítségét az összegyűjtésükben, ezek ugyanis könnyen tönkretehetik a szépen kialakított tavat, elfogyasztják a vízinövényeket, díszhalakat, beszennyezik a tó vizét.

Halak

A hazánkban előforduló halfajok közül a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) sok örömöt adhat a tó tulajdonosoknak, mely napsütésben valóban a szivárvány színeiben csillog. Szaporodásához fontos, hogy kagylók legyenek a tavunkban, ebbe rakja le ugyanis ikráit. Kedvelt fajok még az aranyszínben csillogó kárász, a vörös uszonyairól híres vörösszárnyú keszeg, a narancssárga szemű bodorka.

Díszhalak közül a koi pontyok és az aranyhalak igencsak kiemelkedő helyen állnak a kerti tavak tulajdonosai körében, hiszen szinte mindenféle vízben jól érzik magukat, nem túl igényesek, könnyen gondozhatók. Kedveltek faj még az aranyjász és az arany compó is.

Koi pontyok

A japán díszponty (koiponty, nishikigoi) a legrégebben háziasított halfaj, a pontyfélék legméretesebb és legszínesebb tagja. A japán kultúrában a siker, a szerencse és a hosszú élet szimbóluma. A kifejlett koik elérhetik a 90 centimétert és akár 60 évig is elélnek. Nagyobb fajtái minden kerti tóban és medencében jól érzi magát, kisebb egyedei az akvaristák köreiben kedveltek. Közel száz különböző változata ismert, ezek a színükben, foltjaik elhelyezkedésében, mintázatában, pikkelyzettípusában és testfelépítésükben különíthetőek el egymástól.


A koipontyok legelterjedtebb és legismertebb változata a Kohaku, melynek alapszíne fehér, foltjai pirosak vagy vörösek. A Taisho Sanke egyike a legrégebbi koiváltozatoknak, háromszínű egyedei fehér alapon vörös és fekete színezetűek. A fekete alapszínű Showa Sanke fajtákon vörös és fehér foltok helyezkednek el, hasonlóan az Utsuri Mono változatnál, melynek mintázatában a sárga szín is megjelenik. A Bekko foltjai feketék valamilyen más alapszínen. Különleges fajta még a fekete alapszínen fehéres-kékes-vöröses hálószerű mintázatú Asagi.

Aranyhalak

Az aranyhalak a világon legrégebben kitenyésztett halak, melyek a hobbi állattartók és az akvaristák körében is nagyon népszerűek. A Kínából származó rengeteg forma- és színváltozatban előforduló faj igen jó tűrőképességű és sok élményt ad a tulajdonosok számára. Őse a hazánkban is előforduló ezüstkárász, melyből a különböző környezeti hatásokra alakultak ki a legkülönbözőbb változatok. Az aranyhalak zömök testfelépítésű, rövid testhosszú, rendkívül változatos színű egzotikumok.


Három nagy csoportjukat különböztetjük meg. A pontyszerű változatok pikkelyei gyöngyhatásúak, kettős farok alatti úszóik erőteljesek. A sárkányszerű fajták jellemzője a nagy, kidudorodó szem és a nagy úszók, míg a tojás alakú változatok hólyagszemmel, tigrisfejjel, tojás alakú testtel és főnix farokúszóval rendelkeznek. Színben a vörös, a narancs, a fehér, a fekete és ezek színváltozatai alapján különböztethetőek meg.

Rengeteg fajtája ismert, a legkülönbözőbb tulajdonságokkal. Az egyszerű vagy közönséges aranyhal rövid, tömör testű, a legtöbb változatot ebből az alapfajból tenyésztették ki. Rendkívül egyszerű a tartása, igénytelen, jól tűri a környezeti változásokat.

A pirossapkás fajta alapszíne általában fehér, a fején található vörös színű sejtburjánzásról kapta nevét. Az oroszlánfejű aranyhal tojásdad alakú, fején a pirossapkás változathoz hasonló sejtburjánzás figyelhető meg és minden színben megtalálható.

A teleszkópszemű aranyhal kidülledő szemeiről kapta nevét, szeme nagyon érzékeny, szállításkor vigyázni kell, hogy ne sérüljön, ugyanígy a hólyagszemű változatnál, melynek jellemzője a szem körül található víztiszta folyadékkal teli hólyag. A sárkányszemű fajta vörös vagy piros színű, szemei előreugróak, farok alatti úszói vékonyak.

A mindenféle színben előforduló fátyolfarkú aranyhal farokúszója fátyolszerűen megnyúlt. Az üstökösfarkú változat narancsos színű, farokúszója az előzőhöz hasonló. Igénytelen fajta, jól bírja a szélsőséges környezeti tényezőket is.

Kerti tavakba telepíthető aranyhalak

Vörös bóbitás oranda, vörös üstökösfarkú sarasa, fehér üstökösfarkú sarasa, kaliko oranda, sárga oranda, fekete oranda, kaliko ryukin, vörös ryukin, fekete pompon.

A vízi élőlények igényei

A dísztavak haleltartó képessége igen szerény, ezért a víz minőségének megóvása miatt a lehető legkisebb számban helyezzünk halakat a tóba. A tavak haleltartó képessége függ a tó méreteitől, mélységétől, a tóban elhelyezett növények számától.

Vásárláskor jól vizsgáljuk meg a díszhalakat, a beteg, sérült, fakó színű, sovány, lassú mozgású, borzolt pikkelyű, sérült uszonyú egyedeket kerüljük.

A tavunkban élő állatok számára az egyik legfontosabb kritérium, hogy a tél, a fagyok idején legyen hol áttelelniük. Erre legjobb megoldás, ha a tóban kialakítunk egy minimum egy méter mély, és legalább ugyanekkora alapterületű mélyebb részt, mely a nagyobb fagyok beálltakor sem fagy be. Az érzékeny fajtákat az ősz folyamán ki kell halászni, télen akváriumban tartsuk őket.