Borszótár

Fehérbor, vörösbor, rozé

A szőlőt a bogyó színe alapján két csoportba soroljuk. Megkülönböztetünk fehér- és vörösbort adó fajtákat. A kék bogyójú, vörösbort adó fajták a héjukban és a gyümölcshúsban egyaránt tartalmazhatnak színanyagokat. A fehér bogyójú fajtákból csak fehérbor, míg a kék szőlőből elsősorban vörösbor, kisebb mennyiségben rosé bor, vagy akár fehér bor készülhet. A rozé készítésekor a kékszőlők mustja jóval rövidebb ideig ázik a törkölyön, mint a vörösborok esetében.

Száraz bor, félszáraz bor

A borkészítéskor az erjedés során a cukor alkohollá alakul, mennyisége folyamatosan csökken, míg alkoholtartalma egyre nő. Annak függvényében, hogy a borban mennyi cukor maradt száraz, félszáraz, félédes és édes borokat különíthetünk el. Abban az esetben, ha a kívánt alkoholtartalom elérése után, a borban nem, vagy csak elhanyagolható mennyiségben marad cukor, a bort száraznak nevezzük. A száraz bor cukortartalma 4 gramm alatt van. Ha a cukortartalom 4-18 gramm közötti, félszáraz borról beszélünk.

Oxidatív bor, reduktív bor

Oxidatív borkészítésnél a bort levegő jelenlétében fahordókban érlelik. Az oxidatív borokra kevésbé jellemző a gyümölcsös jelleg, sokkal inkább a másodlagos illat- és zamatanyagok érezhetőek bennük, melyek a fahordóban való tárolásnak köszönhetőek. A reduktív borokat, az oxigén kizárásával készítik, hogy minél inkább megőrizzék a szőlő primer illat- és zamatanyagait. Az ilyen borok tárolása rozsdamentes acéltartályokban történik. A reduktív borokat a szüret után 3-6 hónappal már palackozzák, jellemzőjük a gazdag illat- és zamatvilág, a fiatalos, üde jelleg.

Cuvée

Cuvéenek eredetileg a pezsgőkészítés során használt alapbort nevezik, mai értelemben a
cuvée bor, olyan különleges minőségű bor, amely két vagy többfajta, egymással harmonizáló bor házasításából születik. Klasszikus cuvée alapanyagok például a cabernet franc, a cabernet sauvignon, a kékfrankos, a merlot és a zweigelt.

Aszú, jégbor

Az aszú töppedő, nemes rothadás eredményeképp létrejött töppedt szőlőszemekből készített édes borkülönlegesség, mely világhírűvé tette Hegyalját. Minőségére jellemzően a palackon 3, 4, 5 és 6 puttonyszámmal látják el, mely azt mutatja meg, hogy a 25 kg aszúszemet tartalmazó puttonyból mennyit kevernek egy gönci hordóhoz.

A csemegeborként ismert jégbor az aszúhoz hasonlóan a természetes koncentrálódás eredménye. Előzőleg megfagyott szőlőszemekből készítik, melyek cukor- és savtartalma nagyon magas. Egyedi, összetéveszthetetlen karakterű ízvilága, parfümös illata miatt nagyon kedvelt borfajta.

A bor hőmérséklete

A borfogyasztás egyik legfontosabb összetevője a megfelelő hőmérsékleten való felszolgálás, amely ha nem megfelelő a legjobb bort is elronthatja. A túl hidegen kitöltött bor más textúrát mutathat, elveszítheti jellegzetes zamatait. Hasonlóan járunk, ha a bort melegen szolgáljuk fel, melynek így felborulhat egyensúlya, zamata, alkohol tartalma pedig túl egyértelművé válhat.


Jól behűtve, 8-10 °C-on fogyasztandó borok: sauvignon blanc, rizling, nem fahordóban érlelt fehér cuvéek, rozé, olasz és spanyol fehér borok

Hűvösen, 11-15 °C-on felszolgált borok: testesebb fehérborok, például chardonnay, zöld veltelini, szürkebarát, édes borok, vörösborok, például a pinot noir

Szobahőmérsékleten fogyasszuk: közepesen testes vagy testes vörösborok

Dekantálás

Manapság rengeteg boros kelléket beszerezhetünk, ha azonban komolyabban elkezdünk foglalkozni a borkóstolással, a dekantáló ezek közül talán a legpraktikusabb eszköz, minden háztartásban kellene belőle egyet tartani. A dekantáló amellett, hogy engedi ,,lélegezni” a bort, a régi borokban képződő üledéket is könnyen eltávolíthatjuk vele. Ezt úgy érhetjük el, ha a palackból nagyon lassan átcsorgatjuk a bort a dekantálóba. A fiatal, nem teljesen érett, elsősorban vörösborok, kisebb részben fehérborok esetében a levegőztetés céljából használjuk.