A dekoratív kehelyvirág

A kehelyvirág gondozása és szaporítása

A Közép és Dél-Amerika esőerdeiből származó kehelyvirág levelei olyanok, mintha kézzel festették volna: ezüstös zöld alapon sötétzöld foltok, fonákján pedig sötétvörös színű. Ájtatos növénynek is nevezik, mert az este közeledtével a leveleit összekulcsolja. A növény magassága eléri a 60-80 centimétert.

A rendszerint tél végén fejlődő, a levelek fölé nyúló virágzó hajtások csúcsán feltűnő, aranysárga fellelvelekkel szegélyezett virágai ugyancsak mutatósak.

Közepesen fény és tápanyagigényes, de a közvetlen napfényt nem bírja. Kedveli a meleget, a téli hónapokban se legyen 16 foknál hűvösebb helyen. Öntözésére lehetőleg lágy vizet használjunk.


A kehelyvirágot a növekedés időszakában, márciustól szeptemberig tartsuk félárnyékos helyen és párás körülmények között. Legjobb, ha kaviccsal töltött, vizes tálcára helyezzük vagy rendszeresen permetezzük a leveleit. Kéthetenként tápoldatozzuk, és bőségesen locsoljuk langyos, lágy vízzel. Ügyeljünk arra, hogy a leveleit ne érje víz. A téli időszakban pihentessük, csak havonta tápoldatozzuk, óvjuk a huzattól és a hirtelen lehűléstől. Elég annyira öntözni, hogy talaja nedves legyen, de ne álljon a cserép alatt a pangó víz. A laza, tőzeges talajban érzi jól magát.

A fiatal kehelyvirágokat kora tavasszal ültessük át broméliák számára készült virágföldbe. Ha idősebb a növény, elegendő a talaj felső egyharmadát kicserélni.

A növekedés megindulása után tőosztással szaporítható.

A kehelyvirág betegségei és kártevői

Ha túlságosan száraz helyen tartjuk, a levelei összesodródnak és a takácsatkák is megjelenhetnek a növényen. A legjobb védekezés, ha megfelelő páratartalmat biztosítunk a számára.