A fehér árvacsalán

Valószínűleg mindannyian találkoztunk már a csaláncsípés okozta égető, maró érzéssel kirándulások vagy kerti munka során. Mit szólnánk hozzá, ha valaki azt mondaná nekünk, hogy ismer egy növényt, amely úgy néz ki, mint a csalán, széleskörű gyógyító erővel rendelkezik, de nem kell félnünk tőle, mert egyáltalán nem csíp?
 

Ne tévesszük össze a nagy csalánnal!

Míg a nagy csalán (Urtica dioica) sok ezer apró csalán szőre hangyasavat (és mellette még acetilkolint, szerotonint és hisztamint) bocsát ki, valamint nem rendelkezik az árvacsalánfélékre jellemző fehér ajakosvirággal, addig a fehér árvacsalán teljesen ártalmatlan növény, akár a vele való érintkezést tekintjük, akár belső alkalmazását. Emiatt nemcsak Magyarországon, de angolszász nyelvterületen is elterjedt népi elnevezése ennek a növénynek a „holtcsalán” (angolul: dead nettle).

Az egész Európában, Ázsia különböző régióiban elterjedt fehér árvacsalán gyógyhatásában is különbözik a hagyományos nagy csalántól. Ez utóbbinak friss hajtásaival régen és ma is reumás betegeket „ütögetnek”, teáját pedig évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. A fehér árvacsalánt ilyen célokra egyáltalán nem használják, közös tulajdonságaik csupán vizelethajtó, vértisztító hatásukban merülnek ki.


Fontos tehát, hogy felismerjük, meg tudjuk különböztetni egymástól a két növényt. Ha nem boldogulunk a botanikai szakkönyvek adta leírások segítségével, nagy könnyítést jelenthet számunkra a Magyarország különböző tájait bejáró, egyre nagyobb népszerűségnek örvendő gyógynövénytúrák egyike, ahol részletesen megismerkedhetünk úgy a gyógynövények felismerésének apró trükkjeivel, mint a belőlük készült teák, krémek, fürdők helyes alkalmazásának fortélyaival.
 

Fehér árvacsalán a nők védelmében

 
Az erdők szélén és utak mentén gyakori évelő növényt már évszázadok óta használják gyógyításra, bár a hivatalos orvostudomány csak bizonyos hatásmechanizmusait tudta tudományos kísérletekkel is igazolni, a népi gyógyászat és homeopátia ma is széles körűen alkalmazza. Az akár fél méteresre is megnövő szőrös szárú fehér árvacsalán virágait és leveleit áprilistól júliusig gyűjtik.

Tudományosan is alátámasztott e növény gyulladáscsökkentő hatása, akár külsőleg, akár belsőleg alkalmazzák, s ezt őseink is tudták, így a népi gyógyászat eszköztárában a fehér árvacsalán a korpa eltávolításának és a fejbőrviszketés enyhítésének biztos módjaként szerepel, de ajánlják húgyúti és emésztési problémákra (hasmenés, gyomorhurut, felfúvódás), valamint álmatlanság esetén is.
 

Fő alkalmazási területe azonban mégiscsak a bőrbántalmak és gyulladásos betegségek enyhítése maradt a mai napig. A virágos hajtásokat például fürdők formájában végbéltáji gyulladások kezelésében alkalmazzák, míg ekcémára borogatásként ajánlott. Szintén fürdő vagy tea használatával menstruációs problémákon és a legkülönbözőbb női bajokon segít, például a hüvelygyulladáson vagy a leukorrhoea-n. A férfiak se vessék meg, hiszen a prosztatagyulladásra ajánlják a népi gyógyítók. Ezen túl visszércsomók, aranyér, lábszárfekély kezelésére és a szájüreg, torok gyulladásainak mérséklésére is használják.

A híres német gyógyító asszony, Maria Treben gyógyíthatatlan vesezsugor vagy vizelési ingerrel járó vesegyulladás és művesekezelés esetén ajánlja. Szerinte nagyon jó eredményt ad a közönséges galaj, az aranyvessző és a sárga árvacsalán (vagy az erősebb hatású fehér árvacsalán) 1:1:1 arányú keveréke.
 
A fehér árvacsalán állítólag hatásos a magas vérnyomás ellen, és elősegíti a kiválasztást is. Bár ez utóbbi hatások nem bizonyítottak, alkalmazhatjuk a növényt bátran, hiszen mai ismereteink szerint nincs káros mellékhatása, és nem is mérgező, sőt lúgosításra vagy vértisztításra is ajánlják a hat hetes fehér árvacsalántea-kúrát.