Kerti tó otthonra

Az ember mindig is kereste a vizek közelségét, s a legutóbbi évtizedekig vízközelben is élt, ha más nem, kút volt a kertjében. Ez a kapcsolat az állattartás csökkenésével és a vezetékes víz általánossá válásával egy kicsit lazult. Az utóbbi években ezzel szemben újra a közeledés jelei láthatók: egyre többen készítenek medencét, tavacskát kertjükben.

Kerti tó vagy medence?

Az úszómedence a víz praktikus hasznosítására szolgál, elsődleges funkciója a meleg nyári napokon a fürdőzés, pancsolás megteremtése. A fürdőzés természetesen a kvázi élettelen, tiszta vízben a legkellemesebb, és a medencétől is az évtizedekre szóló állandóságot várjuk el.
Ezzel szemben a kerti tavacskák lényege az élet, a változékonyság. Velük kertünk növényzetének és állatvilágának sokrétűségét, változatosságát növeljük. Éppen ezért a tavak tervezése során minden döntési pontnál azt kell mérlegelnünk, hogy mi az élet érdeke. A csak esztétikai szempontok szerint kialakított „dísztó” heteken belül gusztustalan pocsolyává változhat, nem pedig a kert kedves-szép zugává.

Milyen legyen a tavunk?

Tavunk akkor lesz szép, ha kialakul benne a biológiai egyensúly, azaz sokszínű élettérré tudjuk varázsolni. A sokszínűség ugyanis az élet egyik erőforrása, miként egy-két faj túlburjánzása a pusztulás jele.
És most lássuk e „varázslás” lépéseit, mit kell eldöntenünk tavunkról, tavacskánkról:
– Mekkora és milyen formájú legyen?
– Hová kerüljön?
– Milyen szerkezettel készüljön?
– Milyen élővilág alakuljon ki benne?

A tó mérete

A méretmeghatározás az egyik legfontosabb döntés, méretet csak egyszer választhatunk. Általánosságban szólva azt kell mondani, hogy minél nagyobb a tó, annál jobb, mivel a nagyobban sokoldalúbb és emiatt stabilabb életközösség alakulhat ki. Sajnos azonban a méret egyben pénz és – ami talán még több esetben korlátozó tényező – hely kérdése is.
A kerti tó alsó mérethatáraként kb. 10 m2-t javasolunk. Változatos partot öblökkel, félszigetekkel 30 m2 fölötti méret esetén lehet kialakítani, felső határ nincs is igazán. Talán furcsa, de igaz: egy 100-200 m2-es tó fenntartása nem drágább, mintha az gondozott gyepterület lenne.

A kerti tó és az évszakok

Valószínűleg legtöbben eleve 10 m2-nél nagyobb felületben gondolkodnak. De mit tehetnek azok, akiknek nincs lehetőségük ekkora tó kialakítására? A válasz megadása előtt még tartozunk egy magyarázattal arra nézvést, hogy miből adódik a 10 m2-es minimális felület. Tavunknak az év 12 hónapjában kell élettérül szolgálnia, tehát például az egyik legkritikusabb időszakban, télen is.

50 cm-nél sekélyebb víz esetén a 20-30 cm-es jégpáncél alatt már nincs elég víztömeg, oxigéntartalék ahhoz, hogy a tó élővilága átteleljen. Az 50 cm-nél kisebb mélység nyáron is kritikussá tenné a helyzetet. Az erőteljes napsugárzás hatására ugyanis az ilyen sekély víz akár 30 C fok fölé is melegedhet.

A víz oxigénmegtartó képessége hőmérsékletének emelkedésével rohamosan csökken. 30 °C-os vízben már olyan csekély az oxigéntartalom, hogy az gyakorlatilag nem hasznosítható a halak számára. Ráadásul a legtöbb tavi állat változó testhőmérsékletű, azaz felveszik a környezet hőfokát, ami meleg víz esetén végzetes lehet a számukra. Nagyon fontos tehát, hogy megakadályozzuk kerti tavunk túlzó felmelegedését. Ezt részben félárnyékot biztosító fák telepítésével, részben pedig a tó mélységének növelésével lehet megvalósítani. A mélység meghatározásánál arra is gondolni kell, hogy az elhalt állat- és növénymaradványok leülepedésével a tó mélysége évente 0,5-5,0 centiméternyit csökken. Ezen üledék eltávolítása kellemetlen munka, ráadásul ennek a kialakult biológiai egyensúly fontos élőlénycsoportjai is áldozatául esnek. Utána jó egy év szükséges az új egyensúly kialakulásához.

A megfelelő kerti tó

Mindent egybevetve: ha egy változatos, télen-nyáron megfelelő életteret biztosító tavat szeretnénk – amelyet 10 éven belül nem kell megbolygatnunk –, akkor azt legalább 1 m mélységgel kell kialakítani. A mély rész legalább 1 m2-nyi felületű kell, hogy legyen. A tó fenekének célszerű lejtése 35 fok körüli, enyhén hullámos kialakítással.

Ez mind az üledékek lecsúszása, mind pedig a jég károsító hatása ellen védelmet nyújt, és lehetővé teszi a különböző igényű vízinövények megtelepedését. A fenti geometriai adatokból – 1 m-es mélység minimum 1 m2-nyi felületen, 35 fokos lejtésű fenék – adódik a 10 m2 körüli minimális tóméret.

Most térjünk vissza arra a kérdésre, mit tegyenek azok, akik nem tudják a legalább 10 m2-nyi vízfelületet és a körülötte célszerűen kialakítandó min. 0,5-1,0 m széles parti sávot megteremteni. A megadott paraméterek közül a fenék lejtésében lehet kompromisszumot keresni, a javasolt 35 fokos dőlés helyett helyhiány esetén a közel függőleges falsík kialakítását javasoljuk. Átmeneti ferdeség nem célszerű, hiszen arról a tó aljanyaga lecsúszik. Ilyenkor min. 3-féle – 20-40-100 cm-es – mélységű lépcsőzést kell kialakítani a változatos élettér érdekében. A függőleges falsíkokat természetesen télen meg kell védeni a fagy károsító hatásától.