A különleges sásliliom

A sásliliom többnyire kelet-ázsiai fajok keresztezése során létrehozott, rendkívül nagyszámú kerti fajta gyűjtőneve. Termetük különböző, virágaik rendkívül változatos méretűek és alakúak. A sásliliomok a sárga, a narancs, a barnáspiros, a rózsaszín és a lila színek legkülönbözőbb árnyalataiban virágoznak. Egyes fajok a nyár folyamán nem csak egyszer, hanem több hullámban, csaknem folyamatosan nyílnak. A sásliliomok hosszú életű, csekély ápolásigényű, nagy tűrőképességű növények, változatos felhasználási lehetőségekkel. Laza habitusuk minden kertben jól mutat, virágtalan állapotban is rendezett benyomást keltenek.

A sásliliomok szaporítása

Szaporításuk tőosztással történik tavasszal vagy virágzás után. A töveket kora tavasszal szedjük fel és annyi részre osztjuk, ahány levélrozettájuk van. Kiültethetjük ágyásokba vagy hosszanti sorokba.

Morfológia

Kiváló tulajdonságuk, hogy kevés gondozás mellett is csodálatos virágpompát varázsolnak kertünkbe. Az év viszonylag virágszegény időszakaiban is lankadatlanul nyílnak.
A növények vaskos tövét megvastagodott húsos gyökerek táplálják. Évenként válnak dúsabbá, erőteljesebbé. Egy virág ugyan csak egy napig él, de minden nap nyílnak a következők, egy idősebb tövön rengeteg egyszerre. Minden nap új, friss virágok hibátlan szépségét élvezhetjük, amely akkora tömeget produkál egy-egy idősebb bokron, hogy nem is férnének el az előző napi virágok.

A sásliliomok talajigénye

A sásliliomok középkötött, tápdús, üde talajt igényelnek, amit bőséges virágzással hálálnak meg. Sovány homokos talajban is megélnek, de a kiszáradástól mulcsozással (lekaszált fű, nyesedék stb. takarással) védjük, a talajt pedig tőzeggel, komposzttal javítsuk.

A talajt telepítés előtt legalább 30 cm mélyen lazítsuk fel, és forgassunk érett komposztot, földdé érett szerves trágyát vagy kálium és szuperfoszfát-dús műtrágyát az új virágágyba. A gyökereket körbe gondosan terítsük szét a kiásott ültető gödörben, és ezután kissé töltsük fel a gödröt és alaposan öntözzük meg. A talajt úgy tömörítsük a gyökérzet körül, hogy ne maradjanak üregek. A növények olyan mélyre kerüljenek, mint eredetileg voltak. A lombozaton látszó világosabb rész mutatja, milyen mélyen volt a tő eredetileg a talajban.