Naspolya, a kert utolsó érő gyümölcse

A naspolya jellemzői

A naspolya (Mespilus germanica L.) az almához, körtéhez hasonlóan a Rosaceae család tagja. Kis-Ázsiából származik, termesztése hazánkba a középkortól jelentős. Két változata ismert: az óriás naspolya és a házi naspolya.


A naspolyafát meleg, napsütésben gazdag helyre ültessük, de a félárnyékos helyen is szépen fejlődik. Mivel alacsonyfa, vagy bokor helyigénye nem nagy. A tápanyagban gazdag, nedvesebb, alacsony mésztartalmú talajt kedveli.
 

A naspolyafa nagyméretű, molyhos levelei és májusban virágzó, fehérben pompázó virágai miatt a kert egyik dísze lehet. Késő tavaszi virágzásának köszönhetően a tavaszi fagyok nem tesznek kárt a virágokban.

A naspolya termése

A naspolya puha húsú, kemény magvú almatermései november végére, december elejére válnak éretté, miután megcsípi őket az első fagy. Termései enyhén savanykás ízűek, fogyasztásukhoz szüretelés után utóérlelésük szükséges.


Szénhidrát- és pektintartalma igen magas, de vitamin- és ásványi anyag tartalma sem elhanyagolható. Nagy mennyiségben található benne C-vitamin, kalcium és vas. Magas rosttartalmának köszönhetően jó hatással van a gyomor- és bélrendszerre, a népi gyógyászat szájüregi gyulladások kezelésére alkalmazza. Bár a naspolyát elsősorban frissen fogyasztják, készülhet belőle püré, lekvár, befőtt, bor, sőt még likőr is.

Naspolyalekvár

A termések szénhidrát- és pektin-tartalma nagyon magas, ezért cukor hozzáadása nélkül is remek lekvár készíthető belőle. 1 kg naspolyát mossunk meg, tegyünk egy lábosba annyi vizet, ami ellepi a gyümölcsöket, majd kevergetés mellett főzzük 25-30 percig. Szitán passzírozzuk át, majd a kapott masszát, 10 dkg cukorral és 1 citrom levével elkeverve főzzük további 15-20 percig. Sterilizált üvegekbe töltsük, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.