Tuják

Tuja fajták

A tuják fajtáiról összességében véve elmondható, hogy nevelésükkel alig van gond. A tuják, a Thuja orientalis kivételével, sűrű gyökérzettel rendelkeznek, így az átültetést jól tűrik, a több méteres példányok kiültetése sem jelent gondot. A tuják ültetése törpe fajták esetén történhet dézsába, kisebb előkertbe, sziklakertbe, vagy sírokra. A kerttervezésnél célszerű a különféle formákat és színeket harmonikusan egymás mellé rendezni, hogy kölcsönösen kiemeljék egymás díszét, értékét.

Thuja occidentalis

A Thuja occidentalis, magyarul nyugati tuja, nyugati életfa Észak-Amerikában őshonos faj. Termőhelyei elég változatosak, a párás, hűvös észak és a szubtrópusias déli hegyvidék növénye. Az indiánok a növény tűleveleit teafőzetként használták fel skorbutos betegek gyógyításánál magas C-vitamin tartalma miatt.

A Thuja occidentalis fajról általánosságban elmondható, hogy mindenütt a fényben gazdag, de üde talajú helyeket keresi. Magassága a rendkívüli fajtagazdagságának köszönhetően igen széles skálán mozog. A tuják közül hazánkban a legelterjedtebb faj, teljesen télálló. Középkötött, mélyrétegű, tápdús talajban, csapadékos, párás környezetben érzi igazán jól magát, szárazabb körülmények között is megél, de ott valamivel lassabban növekszik. Felhasználása sokoldalú, az átültetést még idősebb korban is jól viseli.

Thuja orientalis

A Thuja orientalis, magyar nevén keleti tuja Kelet-Ázsiából származik. Fajtái kifejezetten fény- és meleg igényesek, mérsékelten száraz talajban neveljük őket. Csapadékosabb területeken fagyérzékennyé válhat. Várostűrése jó, kedvelt parkfa. A melegebb vidékről származó keleti tuja hazájában ritkábban okoz gondot a hó nyomás. Ez a korona alakján is meglátszik, hajtásai függőleges síkban helyezkednek el. Lazán szétterül vagy mereven felfelé álló oldalágakból áll.


Sokféle változatban ismerjük, kertekben és parkokban. Egyik legkedveltebb fajtája az aranysárga lombú Thuja orientalis 'Lakatos', mely zárt kúpos formájú növény, télen a tartós hideg hatására különleges, padlizsán lila színt ölt, de tavaszra ismét visszasárgul. Teleinket jól tűrő magyar szelekció, szoliterként érvényesül igazán.

Létezik kifejezetten sövénynek is alkalmas fajta: a Thuja orientalis 'Minima'. Főbb jellemzője, hogy lassan növő, tojásdad alakú élénkzöld színű. Lombja lágy, finomszerkezetű, ágai sűrűn állnak és függőleges síkba rendeződnek. Nyírva alacsony sövényként kiváló.

Thuja plicata

A Thuja plicata, magyar nevén életfa, óriás fa vagy vörös cédrus, a tuják szintén egy kedvelt fajcsoportjához tartozik. Észak-Amerika északnyugati részéről származik, ahol egyes példányok akár ezer évig is élnek. A kifejlett fák egy gombaelleni hatású thujaplicin nevű kémiai anyagot tartalmaznak, emiatt a fa nem rothad el. Régen az indiánok kenut faragtak belőle. Latin neve a „plicata” görög szóból származik, jelentése „lemezekbe hajtott”, a kis levelein hajtásokhoz hasonló minta van. Pikkelyszerű levelei fényes zöldek, megdörzsölve jellegzetes illatúak. A Thuja plicata mindenféle talajon megél. Csapadékos meleg helyen érzi igazán jól magát, hideg fekvésben, nyirkos talajon fiatal korban fagyérzékeny lehet. Az egyik leggyorsabban növekvő tuja fajról van szó, ezért sövény ültetésére is kiváló.

Faiskolai termesztésben az egyik legismertebb fajtája a Thuja plicata 'Atrovirens', melyről elmondható, hogy fényes, mélyzöld levelű, gyorsan növő és kiválóan nyírható sövénynövény, vagy parkok szoliter növénye. Közepesen igényes, 8–10 m magasra növő, jellegzetes kúp alakú fa.

A tuják szaporítása

A tuják szaporítása magvetéssel, dugványozással és oltással történhet. Magvetéssel az olcsó tömeganyagnak vagy alanynak szánt alapfajokat szaporítják. A faiskolákban sokkal elterjedtebb a tuja szaporítása dugványozással vagy oltással. A megfelelő körülmények között nevelt dugványok – különösen a Thuja occidentalis, és Thuja plicata fajok – nagyon jól gyökeresednek. A dugványokat késő ősszel, télen többnyire 10-15 cm-es oldalágacskákból az anyanövényekről vágjuk. A nehezen gyökeresedő fajtákat vagy esetleg a törpe növekedésű magas törzsön nevelt tuják fajtáit oltással szaporítjuk. A tuja szaporítása közül ez egy igen nehéz és sok tapasztalatot igénylő szaporítási mód.

A tuják ültetése

A tuják általában konténeres vagy földlabdás kiszerelésben kerülnek értékesítésre, mely meghatározza az ültetés optimális időpontját. Szabadföldből való kiszedés esetén a gyökér sérül. Ha túl meleg és száraz az idő, akkor nem biztos, hogy a lombot el tudja látni olyan ütemben vízzel, ahogy azt a lomb párologtatja. Az ültetés akkor a legoptimálisabb, amikor a növény a legkevesebbet párologtatja. A földlabdás növényeket késő ősszel és kora tavasszal ültethetjük. Ezzel szemben a konténeres növények gyökérzete nem sérül, tehát itt van lehetőségünk nyáron is ültetni. A nyári ültetésnél viszont elengedhetetlen a rendszeres locsolás, hisz a faiskolában is öntözött körülmények között nőttek fel. A tujaültetés távolságnál érdemes figyelembe venni, hogy milyen lesz a tuja körülbelüli végleges szélessége, és milyen felhasználási célra szánjuk (szoliter, sövény).

Forrás: Specialmix