Vénusz légycsapója

Húsevő növényből sokféle létezik szerte a világon, de a Vénusz légycsapója mind közül a legismertebb. 1763-ban írták le először, azonban létezését a tudósok még évekig mítosznak tartották. Ez a növény akárcsak a többi, a nap energiáját használja a levegőből és a talajból felvett tápanyagok hasznosítására, ám mocsaras élőhelyén bizonyos tápanyagokból hiány van, így ezeket rovarok elfogásából és megemésztéséből fedezi. A Vénusz Légycsapója Észak- Amerikából származik. Itt olyan nedves, mocsaras területeken él, ahol csak ritkán fordul elő fagy, hó. Néhány alapszabályt betartva otthon is nagyon könnyen tartható.

A Vénusz légycsapója gondozása, szaporítása

A légycsapó kedveli a sok napsütést, ennek hatására csapói szép pirossá válnak, de félárnyékban is szépen fejlődik. Mivel mocsaras területen él, nyáron célszerű cserepestül 1-1,5 centiméter vízbe állítani. Öntözésére a csapvíz nem alkalmas, csak lágy vízzel öntözzük, erre az esővíz, vagy felforralt és lehűtött víz a legjobb.

Télen a növény nyugalmi időszaka következik, ilyenkor fejlődése lelassul, egyes fajok kissé vissza is pusztulnak. Ebben az időszakban 3-15 °C körüli hőmérsékleten tartsuk, és csak annyira locsoljuk, hogy földje épphogy nyirkos legyen. A légycsapót ne télen vásároljuk.

A növény mindenképpen párás környezetet igényel, ez egy terráriummal, vagy floráriummal könnyen megoldható, de ha nincs más lehetőség, egy vízzel teli tálca is megteszi. A légycsapó számára ideális talaj a 100%-os tőzegmoha, de ezt keverhetjük mészmentes homokkal is.

Ügylejünk arra, hogy a csapókat ne ingereljük, ne piszkáljuk kézzel, ne etessük rovarral vagy bármi mással. Ha így teszünk, a csapók hamarosan leszáradnak. Hagyjuk, hogy maga kapja el a rovart, ugyanis nem mindig van szüksége ilyen táplálékra. Sokan azt tartják, hogy minél többet „éhezik” a növény, annál pirosabbak a csapói, amitől nagyon látványos lesz.


Amint észrevesszük, hogy a növény virágozna, a virágokat mielőbb vágjuk le. Ezt még a természetes körülmények között élő növény is nagyon megsínyli, nálunk viszont valószínűleg belepusztul. A virága nem igazán látványos, esetleg magjáért hagyhatjuk virágozni. Nagyon apró magokat hoz, melyeket vagy azonnal vessünk el, vagy tegyük a hűtőbe. Magról általában 4-5 év alatt nő meg, és akár 2-3 évtizedig is élhet.

Szaporítani a tőben megjelenő oldalhajtásokról érdemes. Egy növény sohasem hoz hét levélnél többet. Ha ilyet látunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már új kis növény vált le az anyanövényről. Megpróbálkozhatunk azzal, hogy egy levágott levelet szúrunk a talajba, ha szerencsénk van újabb kis légycsapó alakul ki belőle.

Így fog rovarokat a Vénusz légycsapója

A növény leveleinek végén helyezkednek el az édes illatot árasztó csapdák. Belsejükben mindkét oldalon 3-3 érzékelő szőr található. Amikor a zsákmány a csapdára száll, és az érzékelőket megérinti, a levéllemezek fél másodperc alatt összezáródnak és foglyul ejtik az áldozatot. A kisebb rovaroknak még van esélyük kimenekülni a „fogak” közül, mivel a csapda először nem zárul be teljesen. Ezzel védekezik a túl kicsi zsákmány ellen, melynek megemésztése több energiába kerülne, mint amennyit a növény belőle nyerhet. Ha az áldozat megfelelő nagyságú és ismételten az érzékelőkhöz ér, a csapda légmentesen bezárul és emésztőnedvekkel telik meg, amíg a zsákmány fel nem oldódik. Az emésztés után, ami egy-két hét alatt zajlik le, a csapda újra kinyílik.

Nagyon hasznos növény, mivel a lakásban előforduló legyeket, molylepkéket, kisebb berepülő rovarokat megfogja.