Vérehulló fecskefű: gyógyít vagy mérgez?

A mákfélék (latinul: Papaveraceae) családjába tartozó fecskefű kedves tölgyfalevélre emlékeztető leveleket és aranysárga kis virágokat nevel. Sajnos sokan csak közönséges gyomnövényként ismerik az erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak és kerítések mentén, törmelékes helyeken, valamint kertekben is gyakran előforduló fecskefüvet, vagy ami rosszabb, azt terjesztik, hogy még véletlenül se alkalmazzuk, mert mérgező.

A „fecskefű-lé” egy bonyolult kémiai összetétel eredménye, a benne található alkaloidok száma majdnem harminc! A hatóanyagok között valóban akadnak erős hatású, valamint erősen mérgező vegyületek (pl. szangvinarin és keleritrin). Figyelembe kell azonban venni, hogy ezek hatása a mennyiségtől függ. Paracelsus szerint: „Minden méreg és semmi sincs méreg nélkül, csupán a mennyiségtől függ, hogy valami méreg-e vagy sem.” Ez a megállapítás a gyógynövényekre is igaz.

Gyógyít vagy mérgez?

Szórhatják bár a rágalmakat erre a „gyomnövényre”, az idő eddig mindig a pártolóinak adott igazat. Mondják a vérehulló fecskefűről, hogy érintése kontakt dermatitiszt (érintkezés útján létrejövő bőrgyulladást) válthat ki, a népi gyógyászat mégis évszázadok óta sikerrel használja a kicsorduló sárgás nedvet (mely egyébként a levegőn rendkívül gyorsan narancsos-okkeres színűre változik) siszemölcsirtásra és különböző bőrbajokra, például rosszul gyógyuló sebek vagy elvakart, elfertőződött bőrsérülések, daganatok és tyúkszemek gyógyítására.

Külső alkalmazásra hatásos a friss nedvéből készült kenőcs, de a száraz levélpor használata is. Tudományos kutatások során fény derült arra is, hogy szemölcsirtásra a növény fehérjebontó enzimei és kelidonin tartalma miatt alkalmas. Az állatkísérletek a növény gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatását is igazolták.

A népi gyógyászat belsőleg alkalmazva használta még máj- és epebántalmakra (főleg sárgaságra, epegörcsre és epekőre), fájdalomcsillapító és felfúvódás elleni szerként is. A homeopátiás gyakorlatban a fecskefüvet szintén máj- és epebántalmak kezelésére alkalmazzák, de manapság korunk egyik népbetegségére, a refluxra is ajánlják frissen préselt levét.


A tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a vérehulló fecskefű kelidonin alkaloidja, sőt az egész növény kivonata fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású a felső-emésztőtraktus görcseinél. Emellett képes gyógyítani az epekövet, stimulálja a gyengén működő epét. Manapság a hivatalos orvoslás a belőle kivont keleritrin sósavas sóját fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. Nem ért azonban még véget ennek az alábecsült növénynek az érdemlistája; érdemes kiemelni, hogy gyökérkivonata például megakadályozza a szérumkoleszterinszint emelkedését. Nagy jövője van továbbá a neurológiai és viselkedési zavarok kezelésében, mivel a benne levő protopin „GABA-erg” anyag az idegrendszerünk fő ingerület átvivő anyaga.

Természetesen mindenki másképp reagál gyógyító szerekre, hatóanyagokra, így csak óvatosan kísérletezzünk a házipatika e tagjával. Vegyük figyelembe azt is, hogy ha kis mértékben is, de a fecskefű mérgező, így ne vigyük túlzásba használatát! Kismamák, magas vérnyomásban szenvedők és gyermekek gyógyításánál is kerüljük alkalmazását, illetve kérjük ki orvos tanácsát! Ha azonban ezeket a tanácsokat betartjuk, nyugodtan használhatjuk és élvezhetjük jótékony hatásait.

A vérehulló fecskefű gyűjtése

Fontos ügyelnünk, hogy a gyűjtés során (ami egyébként áprilistól októberig tart általában) ne keverjük össze más növénnyel. A vérehulló fecskefű ugyanis meglehetősen hasonló több más gyógynövényhez, többek között emlékeztet a fekete mustárra (latinul: Brassica nigra), a vadkáposztára (latinul: Brassica oleracea) és kissé a közönséges orbáncfűre (latinul: Hypericum perforatum) is.

A vérehulló fecskefű alkalmazása szemölcsirtásra

Törjünk le két-három szárat majd kenjük be az érintett bőrfelületet a kicsorduló nedvvel! Ismételjük naponta több alkalommal, legalább két hétig! A kúrát akkor is 2 hétig folytassuk, ha már az első napon elmúlt a szemölcs.

Alkoholos kivonat máj- és epebetegségre

50 g friss vagy szárított növényt öntsünk le 100 g koncentrált alkohollal, 8 napi állás után préseljük ki, szűrjük le, majd ezt egészítsük ki 100 g-ra. Naponta 2-4-szer 15-20 cseppet használjunk. Kis adaggal kezdjük!

Tea máj-, epe- vagy idegrendszeri bántalmakra

1 kávéskanál növényt 1 csésze vízzel leforrázunk, 10 perc állás után fogyasztjuk napi 3 alkalommal. (Ez napi maximum 2-5 gramm növényt jelent!)