A provence-i stílus

Egy ízig-vérig provence-i lakásban nincsenek öncélú díszítések, minden magától értetődő és keresetlen. Meleg vidék lévén a színek a fehérektől a közepesen sötét tónusokig terjednek, de nem jellemző a harsány színvilág. Az alapanyagok pedig szinte kizárólag a vidéken fellelhetők: kő, fa, bőr, illetve vásznak, melyek között megjelenik egy kevés fém, selyem vagy bársony.

Provence-i színek, minták, textilek

Provence színei némileg eltérnek a hagyományosnak mondható mediterrán palettától. Itt is jelen van a napsárga, a narancs, a bordó, az olívazöld, a tengerkék, de ezeknek a tompább, fáradtabb árnyalataival találkozunk. A hideg színek, a levendula- és szürkéskék, a mályva vagy a halványlila, a törtfehér, a tojáshéj, a bézs és a szürke inkább jellemzőek.


Kedveltek a csíkos, kockás és virágmintás anyagok, a lenvászon a durva szövésűtől az egészen finom tapintásúig, a pamut, a gyapjú, kevés selyem és még kevesebb bársony. A szőnyegek, falvédők, ágytakarók kézzel szőttek. A finomabb kézimunka, a hímzések, kivarrt díszek, ugyancsak elterjedt.

A provence-i stílus jellegzetes anyagai

A padlóburkolat – különösen a vizes helyiségekben – kő, akár bontott téglából, szabálytalan kőlapokból, vagy mázas kerámiából. A szobákban megjelenik a fapadló, ritkábban a parketta. A nagybútorok, szekrények, komódok, asztalok, padok fából készülnek, a székek lehetnek kárpitozottak, de ez inkább a karosszékekre, fotelekre, kanapékra jellemző. Előfordul a bőrrel bevont ülőbútor is. Fémeket kizárólag a szükséges helyen – szaniterek, erősebb tárolók, nagyobb edények – használnak. A fémek közül pedig a sárga és a vörösréz a gyakoribb. A vas kovácsolt formában, az alumínium és az acél pedig funkcionálisan fordulnak elő.