Hogyan tegyük egyedivé a nappalit?

Vessünk egy pillantást a falra, ahol biztosan van legalább egy üres vagy félig üres falszakasz, amit egy nagyon látványos tapétával különlegessé varázsolhatunk. Olyan tapétát válasszunk, melynek színeiben vagy mintájában viszontlátjuk a lakásra jellemző színeket vagy motívumokat. Ha van olyan bútorunk vagy olyan része a lakásnak, melyet kiemelnénk, tegyük ezt egy tapétacsík segítségével.


Tetszik a boltíves vagy az ehhez hasonló, marokkói stílusú ajtónyílás? Nem kell ezért kibontani a falat, elég, ha gipszkartonból kivágatjuk a kívánt formát és rögzítjük az ajtónyílásba. Úgy az igazi, ha az ajtónyílás mindkét oldalán ezt alkalmazzuk, csakhogy ebben az esetben az ajtót nem lehet használni. Ha szükségünk van az ajtóra, úgy csak a nyílás egyik oldalára tegyük fel a mintát. Az új ajtónyílást aztán kiemelhetjük elütő színű festéssel vagy mozaik berakással, sejtelmes fátyol vagy gyöngyfüggönnyel.


Használjunk kizárólag alapszíneket, ezek közül is legfeljebb kettőt-hármat. Fehér háttér előtt a határozott kék és piros színű bútorok kiemelik az adott rész társasági funkcióját. Ily módon a színekkel elkülöníthetjük az egyterű lakás különböző zónáit.


Játék a tone-in-tone színekkel, azaz ugyanannak a színnek más-más árnyalataival, de hasonló tónusaival. Itt az alapszín a zöld, a tónus tompa, az árnyalat a világostól a közepes víz zöldig terjed. Ez a megoldás nagyon gondos tervezést és a színekkel való hosszadalmas egyeztetést igényel, a végeredmény viszont rendkívül igényes és összeszedett, a hatás harmonikus, amire bizony kevesen képesek, ha a lakás berendezéséről van szó.


Díszítsük a falat saját kezűleg! Nem is akárhogy, fessünk rá díszeket. Ezt a fehérre meszelt falat stencil segítségével dekorálták, és az eredmény rendkívüli, egyedi, amit sehol máshol nem látunk. Ha stencilezésre adjuk a fejünket, legjobb, ha egyszerű, ismétlődő mintát választunk, amit csíkban viszünk fel. A mennyezet alatti peremen megengedhetünk egy bonyolultabb ornamentikát is.


Mondjunk igent a túlméretes bútorokra! Feltéve, ha nem használunk belőlük túl sokat – ezt azért tegyük hozzá. Egy darabot azonban még egy kis lakás is elbír, főleg, ha találunk például egy tetszetős állólámpát, ami méretei ellenére is kecses. De kiegyezhetünk egy jókora fotellel vagy a szokásosnál hosszabb dohányzóasztallal is. Biztosak lehetünk abban, hogy a legunalmasabb nappalit is különlegessé varázsolja egy meglepő bútordarab.


Használjunk a falon egy vibráló, ütős színt és engedjünk meg magunknak némi szabálytalanságot. A mennyezet alatti peremnél kivételesen ne dolgozzuk el a festéket egy vonalzó mentén, hagyjuk egyenetlenül a széleket. Az erőteljes tengerkékkel, a fűzölddel, a telt narancsszínnel, egy merész pinkkel érhetjük el a kívánt hatást, de ha nem érzünk kellő merészséget ehhez, kenjük le csupán az egyik falat.


Állítsuk hadrendbe a geometriát, amitől nagyon rendezett és áttekinthető látványt kapunk. Válasszunk egyszerű, áramvonalas bútorokat és rendezzük be az enteriőrt négyszögletű, kerek és ovális darabokkal. Ügyeljünk arra, hogy ritmust adjunk az összképnek: a sok szöglet ugyanúgy unalmas, ahogy a sok kerek holmi, ezért legyen egy kicsi ebből is, abból is. Legyenek négyzetek, téglalapok, hengerek és kör alakzatok is.