Régi bútorok új élete

Csupán azért, mert egy bútor öreg, netán kopott, még nem kell vele azonnal a kukához rohanni, vagy az első lomtalanítás alkalmával utcára tenni. Különösen akkor, ha inkább takarékoskodnánk. De még akkor is, ha pénztárcánk megengedi az új holmi beszerzését, először gondoljuk végig: valóban a hulladékot akarjuk-e gyarapítani, vagy inkább megmozgatjuk a fantáziánkat és némi időt szakítva egyedivé és különlegessé varázsoljuk a sokat megélt, kiszolgált bútordarabokat.

Két szép régi darabot is látunk itt. Az asztal korábban a nagymama régi konyhájában szolgált, a kanapéra a bolhapiacon akadtak a tulajdonosok. Az asztal felületét megszabadították a régi festékrétegtől, átkenték lenolajjal, száradás után pedig lime zöld festékruhát kapott, némi kékkel megbolondítva. Most a számítógép otthonául funkcionál. A kanapét kárpitosra bízták. A gondos szakember a fát is enyhén polírozta, ettől visszanyerte régi fényét, majd a régi huzatot levette, a rugózást kijavította és penész zöld műbársony huzattal bevonta.



Adva van egy nem túl régi, de annál közönségesebb akasztó. Látszólag nem jó semmire. Ám a jó szemmel megáldott tulajdonos, meglátta benne leendő bizsutartóját. Pinkszínű festékkel átkente, amibe száradás után sziccsal fehér foltokat nyomkodot, ettől egyedi, márványos külsőt kapott. Egy tükördarabkát ragasztott a szélére, amitől stílusos benyomást kelt, majd egyszerűen a falra csavarozta. Nemcsak hasznos, tetszetős is.



Ócskapiacon talált régi fotel és a garázsból előkerült előszobaszekrény párosítása. A fotel farészeit kissé megcsiszolták és viaszolták, a régi huzatot újra cserélték. A szekrényke apró tárolóként kelt új életre. A zsanírokat kellett rozsdátlanítani, olajozni, majd az egészet csiszolni és türkiz színű festékkel átkenni.



Gondoltuk volna, hogy a nagyon trendi pad, a 70-es évek elejéről való és nagyon kopott, nem is túl gusztusos piros műbőrhuzattal szomorkodott egy bontásra ítélt üdülőben? Valaki meglátta benne az újdonságot, hazavitte és egy ügyes kárpitosra bízta. Előtte persze kiválasztotta hozzá ezt a citromsárga szövetbőrt, amit a szakember ráhúzott.



A szék egy irodai selejtezés során került a folyosóra. Fiatal és új tulajdonosa két flakon ezüst festék spray-t fújt rá. Természetesen előtte alaposan megtisztította, finom csiszolópapírral áthúzta, majd támadt még egy ötlete: kényelmesebbé tette a karfát a textil párnázattal,. amit az ülőkén is megismételt. Az üveges szekrény egy orvosi rendelőből került hozzá. Az üvege törött volt, ezt kicseréltette, majd az egészet selyemfényű festékkel átkente.

Itt a komód és a tükör ósdi darabok, de egyik sem antik, inkább afféle antik utánzat a 40-es évekből. A kopott részeket csiszolással eltüntették és fehérre festették, kicsit antikolták a felületet. A már megszáradt festéket a széleken és a sarkoknál enyhén megcsiszolták, amitől elő bukkan a korábbi sötét színű fa. A tükör ugyanilyen kezelést kapott. Az összhang érdekében a falra került még a hiányos tányérkészlet néhány darabja, ami teljessé teszi az enteriőrt.



Közönséges fiókos komód, amit már meguntak és egyik sarokból a másikba tologattak. Mígnem valakinek eszébe jutott, hogy fessék át az egészet és a csúnya fogantyúkat cseréljék újra, különlegesre.



A szép szék huzata reménytelen esetnek tűnt. De nem egy lelkes felújítónak, akinél ráadásul volt némi maradék huzat, amiből készült már díszpárna és kárpit egy fotelre. Erre a székre éppen elégnek bizonyult, így aztán tökéletes lesz az összhang a többi darabbal.



A komód maga csodaszép, de már annyiszor festették, és a fa is sérült, így félő volt, hogy nem ússza meg a véget. A műbútor asztalos adott neki még egy esélyt, és a sérült farészeket kipótolta, a repedéseket kipasztázta. Az új tulajdonos pedig átfestette, korhű fogantyúkat szerelt rá, a fiókokat pedig decupage technikával díszítette.